A középosztály minősége

 „E hasábokon időről időre előveszem a témát, hiszen az országnak nem jóllakott konzumidiótákra, hanem a nemzetért és családjukért felelősséget vállaló, nemcsak a világban, de egyénként is szuverén, gondolkodó magyarok kellenek, akik nem felülről várják, hogy ledobjanak egy falatot, hanem tőlük függ a fent ülők jó falatja.

 Ezért is kongattam a vészharangot, amikor a 2023-ban elszabaduló háborús infláció épp ennek a középosztálynak az eredményeit falta fel a leginkább. A kormány akkoriban – nagyon helyesen – a kármentéssel foglalkozott, a szociális háló megerősítésével, hogy a mélyszegénység ne árassza el újra Magyarországot. E téren sikeres intézkedések hosszú sorát hozták, az ár- és kamatstopoktól a rezsivédelmen át a foglalkoztatottság növelésével járó iparfejlesztésig. 

 Az is igaz, hogy a középosztály igencsak meg volt szeretgetve 2022 előtt, egymást érték támogatási programok, az öt éve lecsapó Covid-járvány pedig a magyar egzisztenciákat rongálta meg a legkevésbé, a gyors intézkedéseknek és a gazdaságélénkítésnek köszönhetően.

 Most azonban eljött a kabát újragombolásának ideje, amit vélhetően a miniszterelnök stratégái is így gondolnak, nem lehet véletlen, hogy Orbán Viktor a Magyar Nemzeti Bank Lámfalussy Sándor-konferenciáján arról beszélt, hogy a következő 15-20 év legfontosabb kérdése, hogy sikerül-e erős középosztályt teremteni.

 Persze nincs ebben semmi új, a két világháború közti Bethlen-korszakban ugyanezeket a kérdéseket kellett megvitatni és megválaszolni. Akkor sajnos szembejött a történelem, de most esélyt kaptunk, hogy hosszú időre a nyertesek oldalára állhassunk. Tegyünk érte!”

Nyitókép: MTI/Koszticsák Szilárd